Míg a masszív csigolyatestek a terhet viselik, a gerinccsatorna, amely a csigolyák egymás fölött elhelyezkedő üregeiből alakul ki az érzékeny gerincvelőt védi. A gerincvelő idegei mindig két szomszédos csigolya között nyúlnak ki. A hátcsigolyák egyúttal a bordák kis csigolyafelületeivel is rendelkeznek, és így lehetővé teszik a mellkas légzéstől függő mozgását. A gerincoszlop fő részeinek különböző mozgékonysága lényegében a szalag- vagy csigolyaközti korongokon alapul. Minden ilyen korong nyálkás folyékony anyagú, kocsonyás magvat tartalmaz. Újszülöttek esetében 88 százalékban, de még idős korban is 70 százalékban vízből áll. E körül a lágy alakját változtató mag körül rostos körszerkezet helyezkedik el. Ez korlátozza mozgásában a lágy magot, és a porckorongot a szó szoros értelmében formában tartja.
Normális esetben 30-50 kg súly nehezedik a porckorongokra. A porckorongok a terhelés négyszeres növelését csekély összenyomódással képesek felfogni. Az akut terheléseket ezzel szemben a gerincoszlop görbületei hárítják el. A probléma a szélsőségekben rejlik.

A tudatos fizikai, de főleg a tudattalan szellemi-lelki túlterhelés teljes súlya kihat a porckorongokra. A sérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, és főleg az utolsó kettőt. A porckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekedő nyomás elől oldalra kell kitérni. Az egészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében normális esetben minden nyomó terhelés elől a kinyújtott oldal felé tér ki. Ha elveszíti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. A nyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külső rostgyűrűben előforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomó terhelés közben is kitér a védőgyűrű hasadékán, és heves fájdalmat okozva nyomja az ott lévő idegeket. A tipikus isiász esetén ez a nyomás, fájdalom egészen a lábszárig és tovább a lábfejig is kiterjedhet. A kipréselődött porckorong ritkábban középen, a gerincvelő irányába fejt ki nyomást. Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhető, amelyekből a megszorított idegszálak erednek. Akut sérvek után a kipréselődött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetben úgynevezett akasztással (súlyfürdő) vagy kiropraktikus manipulációkkal lehet ismét visszatéríteni.
A valódi megoldás az lenne, ha a nyomás alatt álló lágy részt megszabadítanánk a nyomás terhétől, hosszú távon pedig ki kellene szabadítani a szorult helyzetből. Végső soron az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi-lelki síkon. Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdeti bizsergéstől és az olyan érzésektől kezdve, mintha hangyák futkároznának, egészen a bénulásokig kerülhet sor megbetegedésekre.